Szégyellem magam, hogy így február közepén még csak az első könyvet fogyasztottam el, holott imádok olvasni. Csak hát a vizsgaidőszak kicsit hosszú volt és fárasztó, így inkább sorozatokat néztem.

Most viszont végre bementem a könyvtárba és kivettem a Kedves halottak! című regényt, amit már réges-régen el akartam olvasni, meg is volt pdf-ben, sőt egyszer már el is kezdtem, de azért ebook olvasóval sokkal lassabban haladok. Fogalmam sincs miért, talán van valami varázsa annak, ha az ember fizikailag érzi, hogy hol tart és mennyi van hátra nem csak számokat lát.

Nem csalódtam a könyvben, körülbelül azt kaptam amire számítottam. Betekintést engedett egy lány gondolataiba, aki nemrég vesztette el a testvérét és részben/teljesen magát hibáztatja miatta. Számára a nővére volt minden, tökéletesnek látta, pedig közel sem volt az.

Úgy próbálja feldolgozni a történteket, hogy az angol órán feladott házi feladat miatt elkezd levelet írni híres halottaknak, amikben beszél az életükről, aztán mesél a sajátjáról. Olyan mint egy napló, csak valakihez szól. Furcsa volt ez az írói megoldás, néha nagyon jól kapcsolódott a történethez, de nem egyszer idegesített, hogy miért beszél másról, amikor én arra vagyok kíváncsi, hogy mi a fene történt azon az éjszakán, amikor a tesvére meghalt. [Türelmetlen voltam na! :D]

Aztán végül kiderülnek a dolgok, és kicsit  meglepődtem. Azt még megértem, hogy miért nem beszélt Laurel, de miért nem vett észre semmit a tesvére és vagy a szülők? Számomra az anyja elutazása a tesvére halála után megmagyarázhatatlan volt.

Természetesen kellett egy szerelmi szál ebbe a könyvbe is, így megkapjuk Skyt, aki az elején kedveltem, de sejtettem, hogy köze van a dolgokhoz és végül teljesen leírtam őt. 

Nagyon megszerettem a mellékszereplőket Nataliet és Hannah-t, de főleg Tristant, ő mondta ki a könyv legszebb mondatait, mint például ez is:

– Két fontos dolog van a világon: amikor az ember veszélyben van, és amikor megmentik. 

(…) 

– Szerinted szándékosan megyünk bele a veszedelembe, hogy megmenthessenek? 

– Néha igen. De néha a farkas úgy jön le a hegyekből, hogy nem kérted. Te csak aludni szerettél volna a hegyek lábánál. 

– De ha ez a két legfontosabb, akkor hol a szerelem? – kérdeztem. 

– Mit gondolsz, miért a szerelem a legerősebb az ember életében? Azért, mert a szerelem egyszerre mind a kettő. Szerelmesnek lenni egyszerre teljes kiszolgáltatottság és tökéletes biztonság.